Adrienn

Végzettségemet tekintve etnográfus vagyok, néprajz szakon végeztem a Debreceni Egyetem Bölcsész Karán. Nyolc évig az óvóképzésben dolgoztam mint tanársegéd, s négy gyerekünk születése megnyitotta a kaput a Waldorf világ felé. Kézműves tevékenységeim sora hosszú évekkel ezelőttre nyúlik vissza. A 80-as évek végén, a Nomád Nemzedék nyomdokain járó Magyarlukafai Kaptár Egyesületnél sajátítottam el a népi kismesterségek alapfogásait. Sok-sok tanulás és kisgyerekes anyuka-évek után után 2010 körül új irányt vett az életem, illetve ekkor mélyült el az addig szerteágazó kézműves tevékenységem, specializálódva a textilművesség egy szűk területére. 

Egy németországi szakmai utazás során felfénylett az az út, melyen kézműves tanárként és kutatóként ma is járok. 2011-ben a Darmstadti Waldorf Iskolában kapcsolódtam ahhoz a Németországban hosszú évek óta sikeresen működő oktatási programhoz (Jedem Kind eine Spindel: Lernen mit einem uralten Gerät), mely azt tűzi ki célul, hogy a világ bármely táján, minden kisgyerek megtanulhasson (újra) fonalat fonni, és mindennapos eszközének tekintse az emberiség egyik legrégibb munkaeszközét, legősibb találmányát, az orsót. Ez a munka nekünk magyaroknak különösen fontos és szép, hiszen a mi néprazi tárgyi és folklórkincsünk kiapadhatatlan forrás ehhez. S nekem, mint soproni születésűnek különös jelentőséggel is bír, hiszen gyerekkorom óta ismerem azt a kora vaskori, Sopron mellett, a Várhelyen kiásott leletegyüttest, köztük egy rejtélyes ábrákkal karcolt halotti urnát, mely a szakemberek körében is a szövés és fonás korai történetének európában fellelt egyik legrégebbi tárgyi bizonyítéka.

S hogy hogyan jutottam el e halotti urnára rótt nőalakoktól -meséken, mítosztöredékeken, a gyapjúval való munkálkodáson, Ariadné fonalán át, s a Jakab ősevangélium szövegének tanulmányozása révén- a fonó Mária alakjáig.... erről vallanak törekvéseim a tanítás és az alkotás terén. A Galagonya Iskolában kézimunkatanárként fogok dolgozni. S dolgozzunk, alkossunk bármely területen is, mindig a következő kérdés tolul elénk: Miként érheti el az ember azon harmóniát, amelynek révén közvetítővé válik Ég és Föld között? A két kézzel végzet alkotó munka rejtjelezett nyelvén újra felfedezhetjük földi hivatásunk valódi értelmét, felismerhetjük az isteni tevékenység, a teremtés, az átváltoztatás, a megváltás csíráinak tükörképét. Az igazi mesterség tehát mindig és mindenhol az isteni tevékenység leképeződése, és a helyesen felfogott foglalatossággal az ember Isten képmásához kerül közelebb. Így, ilyen reményekkel fogunk dolgozni együtt.