Kisgyermekként rajzoló szerettem volna lenni. 29 évesen érkezett az életembe a felismerés, hogy nem grafikus, hanem festő leszek. Ugyanekkor érintett meg az anrtopozófia előszele. A lányom waldorf iskolába járt, a férjem waldorf tanár volt, én egy szentendrei művész műteremében inasoskodtam, festettem, kiállítottam, kerestem a saját hangom. Megszületett a második és a harmadik gyermekem. Hét évnek kellett eltelnie, hogy össze tudjon kapcsolódni az életemben a művészet az antropozófiával. A Napút Művészeti Akadémia szellemisége mutatott irányt. A Kis Napút művészeti műhely egyik alapítójaként, az Antropozófiai Pedagógiai Műhely művésztanáraként és alkotó emberként is ebből a szellemiségből merìtek. Tapasztalom a művészeti tevékenységek jótékony hatását , hogy az egészséges alkotó erő felkelthető, a látás és az érzékelés finomítható.